Józsi, az iskolamacska oltására gyűjtenek a bogádi srácok
2011. október 02. vasárnap 21:00
Józsi, az iskolamacska oltására gyűjtenek a bogádi srácok
A bogádi iskola kedves színfoltja Józsi, a koromfekete macska, aki – nevét meghazudtolva – igazából nőstény cica, csak valahogy rajta maradt a férfi név. Évekkel ezelőtt fogadták be a gyerekek. Mára a suli mindennapjainak fontos szereplőjévé vált: a srácok közösen gondoskodnak róla, most éppen oltására gyűjtenek pénzt. A koromfekete négylábú történetéről Füke László, a bogádi Dr. Berze Nagy János Óvoda és Általános Iskola igazgatója számolt be levelében a Pécsi Újságnak. Józsi sztorija nem csak aranyos, de komoly dolog is. Nálunk címlapot ér.
„Iskolánk sajátos színfoltja Józsi, a macska.
Jó néhány évvel ezelőtt egy aranyos, koromfekete kiscica kezdett barátkozni a diákokkal, tanárokkal.
Aranyos, szeretni való kis állat volt, megszokta, hogy sokan simogatják, enni – inni adnak neki, szép lassan az iskola macskája lett. Mindenki megszokta, a mienk, éppen csak diákigazolványa nincs – persze ez nem csoda, hiszen a maga öt-hat éve már nem éppen a gyermekkort jelenti.
Ha nem is, mint pedagógus, de nevelőmunkát végez, gondosan neveli kicsinyeit, akik eddig mindig szerető gazdira találtak tanítványaink között.
Józsi – szokatlan név egy nősténynek, a névadó hagyományosan minden általa gondozott állatot így nevez el – mindennapjaink része lett. Kisebb csínytevéseit tudomásul vesszük, gondoskodunk róla.
A napokban egy nyolcadikos diákunk kopogott be az irodába néhány papírlapot szorongatva, hogy beszélni szeretne velem. Elmondta, hogy Józsi érdekében jött. Néhány osztálytársával körbejártak minden diákot annak érdekében, hogy az iskola cicája megkapjon minden szükséges oltást, nehogy valamelyik társuk elkapjon valamilyen fertőzést.
A tanárok és magam is erről az egész folyamatról csak akkor szereztünk tudomást, amikor a lapokon minden tanulónk felajánlott száz forintot az oltás költségeire. A technikai kivitelezést egy szülő magára vállalta, elviszi Józsit a szükséges napokon az állatorvoshoz.
Meghatónak, felelősségteljesnek tartom diákjaink önállóságát, tenni akarását, ráadásul tudatosan úgy időzítették akciójukat, hogy az Állatok világnapja legyen az apropó. A történet, ha nem is rendkívüli, mindenesetre elgondolkodtatóan pozitív.
Napjainkban mi, pedagógusok is sokat panaszkodunk, előtérbe helyezzük gondjainkat, nehézségeinket. Folyamatos várakozásban vagyunk, hogy miként változik a közoktatás helyzete, szabályozása, természetes emberi reakcióként idegenkedünk a változásoktól. Valljuk be, hányszor halljuk egymástól, mennyire mások a mai diákok, mint mi voltunk. Ez a megjegyzés többnyire nem arra utal, hogy bármilyen szempontból is jobbak lennének.
A média, oktatásról szóló híreiben többnyire negatív jelenségekről, erőszakról hallunk. Arról, hogy hazánkban nem eredményes az oktatás, szinte kuriózum, ha sikerekről, iskolai eredményekről hallhatunk híreket.
Különösen jól esett, és ezért megható, hogy ezt az általános hangulatot feledtetve diákjaink felelősségteljesen, saját ötletük alapján cselekedtek. A pedagógusok közül ebben senki nem segített, külön köszönet illeti azt az édesanyát, aki időt és energiát (némi pénzt is) áldoz az iskola cicájára.
Faluban levő iskola esetén talán természetes, – hiszen az állatok jelenléte az otthonokban megszokott – hogy a legfontosabb partnereink, a szülők nem tiltakoznak, amiért gyermekük közelében él Józsi, a település lakói közül néhányan rendszeresen hoznak neki ennivalót is.
Alig néhány nappal a gyerekek ötlete előtt keresett meg egy, a közelben lakó hölgy és a leánya, hogy az otthonukban feleslegessé vált kutyaólat idehozhatják-e az iskolához a Józsinak. Délután már nem messze a bejárattól ott is volt a korábban az ősellenségnek otthont adó kis házikó, melyet Józsi már birtokba is vett.
Az iskola macskája biztosan nem tudja, de érzi, hogy sok barátja van. Reggelente szolid nyávogással jelzi, hogy nem bánná, ha kis tányérjába kerülne valami finomság, hálásan nyugtázza a simogatásokat, tűri a gyerekek kifogyhatatlan kényeztetését. Ő biztosan nem örül a hosszú szüneteknek.
A kezdeményező, a megvalósításban tevékeny gyerekek talán nem is tudják, nem is gondolják, hogy ez az ötletük mennyi elismerő gondolatot váltott ki tanáraikban. Ezekért az igazi emberi gesztusokért éri meg – minden valós nehézség ellenére – pedagógusnak lenni.
Köszönöm gyerekek!
Füke László, az intézmény igazgatója”
Forrás:
http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/jozsi-az-iskolamacska-oltasara-gyujtenek-a-bogadi-sracok